Tusok

Valószínűleg a tus volt az első tinta. Időszámitásunk előtti 2600-a évekből származó kínai írások már a jelenlegi tussal egyező folyadékkal íródtak. A görögök és rómaiak tintája a szépia volt, de használtak kormot is. A bizánci Philo említést tesz arról, hogy bizonyos gubacsok levével írva, azok megszáradás után, réz és vasgálic-oldattal uólag benedvesítve fekete írást adnak. Philo körülményesen leírja a bizánci arany és ezüst írásművészetét is, valamint az arany és ezüsttinta készítését is. 

Az igazi kínai tus még ma is úgy készül, mint évezredekkel ezelőtt. Lapos tálakba töltött faolajat meggyújtanak és a kormozó láng fölé tartott porcelán vagy fémlemezek hideg felületére tapadt igen finom korom képezi azalapot. A kormot vizahólyagbólkészült enyvvel gyúrják össze, hosszúkás tégla alkú fa, vagy égetett agyagformába tömik, kiszárítják, arany cifrasággal díszítik.
Ennek a tusnak a használata körülményesebb, mint a folyékony tusoké. A szilárd tus csak úgy oldódik, illetve használható, ha használat előtt egy nappal vízbe állítjuk. A felázott tus főleg ecsetírásra, festésre alkalmas, kihúzásra kevésbé.